Neville nagydolga

Neville m�g�tt becsuk�dott a szobaajt�. A hirtelen j�tt s�t�tben el�sz�r nem l�tott semmit, de amikor p�lc�j�val f�nyt var�zsolt a helyis�gbe, �s k�r�ln�zett, szeme nagyra t�gult ijedts�g�ben. Felsikoltott.

R�m�lten h�trah�k�lt, �s visszah�tr�lt a folyos�ra. Amikor bez�rult az ajt�, pihegve nekid�lt, �s hossz� m�sodpercekig csak a l�gz�s�re figyelt, hogy valamelyest lenyugodjon.

- Hogy lehettem ilyen h�lye! – szidta mag�t. – Hiszen kor�bban m�r j�rtam itt! Hogyan felejthettem el EZT?

Ha nem lett volna a Roxfort pinc�j�ben, sim�n sarkon fordult volna, �s keres egy m�sik mell�khelyis�get, de itt nem tehette meg. B�ntet�sben van, ha elhagyja a pince ter�let�t, Piton professzor elevenen felfalja!

Csak nem fog megijedni n�h�ny torz k�szobort�l!

Nagy leveg�t vett, �s �jra benyitott. Most nem vil�g�tott a p�lc�j�val, azt rem�lte, s�t�tben kev�sb� lesznek r�miszt�ek a szobrok.

- Mi�rt ittam meg vacsor�ra azt a liter t�klevet! – szidta mag�t, �s beljebb araszolt. – �s azt a t�l zabk�sa is t�l sok volt…

�tsz�r �t�tte be a t�rd�t, mire eltapogat�zott az egyik ajt�ig. Nem ny�lott ki, hi�ba feszegette, s�t, k�s�rteties bugybor�kol�s hallatszott ki a f�lk�b�l.

Neville marad�k b�tors�ga is elp�rolgott, de h�siesen maradt – szor�totta a sz�ks�g. �gy pr�b�t tett a k�vetkez� ajt�val is, �s amikor az ellen�ll�s n�lk�l kiny�lt, megk�nnyebb�lten rogyott le az �l�k�re.

Hossz� percek teltek el. Neville m�r elv�gezte, ami�rt j�tt, de m�g er�t gy�jt�tt, hogy kimer�szkedjen a k�ls� csarnokba. Valami�rt az alig k�t n�gyzetm�teres helyis�gben nagyobb biztons�gban �rezte mag�t, mint a kinti �ri�si t�rben.

- Ott kint nem vagyok vesz�lyben, nem fog t�rt�nni velem semmi ijeszt�! – motyogta maga el�, mintha egy mantr�t ism�telgetne, majd a kilincs ut�n ny�lt.

- �gy igaz! – hallotta k�zvetlen�l a f�l�be suttogva a jeges n�i hangot. – Nem kint vagy vesz�lyben, hanem itt bent! – kacagta rosszindulat�an, �s Neville a leveg�be emelkedett.

Nem sok�ig lebegett – a k�vetkez� pillanatban �jra hatott r� a gravit�ci�, �s visszazuhant a f�ldre. �lla tal�lkozott a kilinccsel, a kulcs v�gighorzsolta a homlok�t. Egy foga darabokra z�z�dott, m�g ajka felrepedt.

Kez�vel vakon kitapogatta a kilincset, �s kit�ntorgott az el�csarnokba. A csaphoz �rve a t�k�rbe b�mult, �s l�tta, ahogy a h�ta m�g�tt k�kes dereng�ssel k�s�rve egy szellem lebeg ki a f�lk�j�b�l.

- K-k-ki v-v-vagy te? – rebegte Neville a t�k�rk�pt�l megbabon�zva.

- A v�zvezet�kcs�vek �jszakai v�ndora vagyok! Hogy merted megzavarni nyugalmamat? – huhogta az v�szj�sl� hangs�llyal.

- M-m-mi a-a-az a fejeden? – �rdekl�d�tt Neville rosszat sejtve.

- Nos, te mit gondolsz? – hajolt k�zelebb a szellem. Neville �gy l�tta, kiss� ideges.

- De hisz ti �thaladtok a szil�rd dolgokon! – b�kte ki az els� gondolatot, ami az esz�be jutott.

- De ez nem azt jelenti, hogy a szil�rd dolgok is �thaladnak rajtunk! - vicsorogta a szellem, �s megfojtotta a r�m�lten kap�l�dz� fi�t.

**H���H���H**

M�snap Perselus Piton megel�gedve vette tudom�sul, hogy kedvenc mell�khelyis�ge �jabb szoborral gyarapodott.

- Csak ne hasonl�tana arra az idi�ta Longbottomra! – morogta megvet�en, majd els�t�lt, hogy besz�ljen az aurorokkal, akik egy elt�nt di�k miatt s�rg�sen tal�lkozni akartak vele.

V�GE