11. Perselus

Azt a t�nyt, hogy Hermione Granger sok id�t t�lt a pinc�ben, nem lehetett nem �szrevenni. Sokszor vacsora ut�n f�l �r�val t�lc�val a kez�ben levonult, �s csak k�s� este, a t�lkorosok takarod�ja el�tt t�z perccel t�vozott.

A f�rfi �ltal�ban felk�s�rte lakoszt�ly�nak ajtaj�ig, de sohasem �lltak meg besz�lgetni: j� �jt k�v�ntak egym�snak, majd Piton t�vozott.

Hermione nem ker�lte t�rsait, de a t�rsas�gukat sem kereste. N�ha v�ltottak egy-k�t semmitmond� mondatot, majd mindenki ment a maga �tj�ra.

Ahogy k�zeledett a tanulm�nyi kir�ndul�s el�tt esed�kes v�mp�rk�ros id�szakuk, Hermione �gy �rezte, valami k�l�nlegesre v�gyik. Valamire, amire eddig nem volt p�lda �lete sor�n.

Olyannyira elege volt az �lland� �s sz�rnyen unalmas megjegyz�sekb�l – nem volt bar�tainak t�l nagy fant�zi�ja, �gy �jra �s �jra ugyanazokat v�gt�k a fej�hez -, hogy �gy d�nt�tt, t�rleszt valamit a kellemetlens�gb�l. Ha neki rossz, a t�bbiek mi�rt �rezz�k j�l magukat? Tudott eleget, hogy k�nnyen keresztbetehessen nekik.

El�sz�r legsz�vesebben Ronon �llt volna bossz�t, de valahogy m�g nem �rezte mag�t el�g er�snek ehhez az �sszecsap�shoz. �gy helyette Ginnyre �s Harryre sz�llt r�.

Az ifj� szerelmesp�r minden cs�t�rt�k este a k�nyvt�r egy eldugott cs�csk�ben enyelgett. Ez ny�lt titok volt a di�kok k�z�tt, �s mindenki igyekezett ilyenkor mag�ra hagyni a p�rost.

Hermione f�l �r�val Harry�k el�tt �rkezett, �s vastag lexikonokkal k�r�lb�sty�zva bef�szkelte mag�t a meghitt zugba.

- Oh, hello Hermione – k�sz�nt r� Ginny, amikor k�s�bb arra �l�lkodott. – H�t te meg mit csin�lsz itt ilyenkor?

- Semmi k�l�n�set – vont v�llat, mintha nem lenne tiszt�ban a helyzettel. – Perselus megk�rt, hogy gy�jtsek ki n�h�ny inform�ci�t a k�nyvekb�l a Volt-nincs-gyerek f�zethez – magyar�zta �tszellem�lt arccal, �lvezve Ginny zavar�t.

Ginny elpirult, �s l�tsz�lag fogalma sem volt, mit tegyen.

Hermione mag�ban g�nyosan elvigyorodott. Ez is a taktik�ja r�sze volt: p�r napja minden besz�lget�sben Perselusk�nt emlegette Pitont, mintha t�nyleg olyan meghitt viszony lenne k�zt�k. �lvezte az elborzad� tekinteteket, amit ezzel a keresztn�vvel okozott. �j, furcsa �rz�s volt az, hogy r�m�letet okoz t�rsainak, de felett�bb sz�rakoztat� �s k�l�nleges. Mert arra m�r r�j�tt, hogy a Perselus sz� egyenesen sz�vrohamot okoz a t�bbieknek, pl�ne, ha ezt a nevet megfelel�en kedvesen, �s szeretetteljesen ejtik ki!

- Mondani is akartam, ha esetleg sz�ks�ged lenne a f�zetre egy… egy v�letlen baleset miatt – v�ltott bizalmas suttog�sra –, csak sz�lj, rendben? Perselus a kedvem�rt biztosan f�z neked. A sz�vemre venn�m, ha �desany�d kitagadna egy id� el�tti unoka miatt – magyar�zta.

Ginny hamarabb elmenek�lt, mint el�tte rem�nykedett benne – a randev� aznap elmaradt.

M�snap reggelin�l arra panaszkodott, mennyire kialvatlan az el�z� esti k�rtyaparti miatt. Amikor Lavender k�zelebb hajolt, megfelel� hanger�vel bizalmasan megvallotta, hogy vetk�z�s p�kert j�tszottak. �rezte, hogy kezd t�l messzire menni, de nem volt el�g akarateleje, hogy abbahagyja azt, amit�l olyan j�l �rezte mag�t! Ennyi m�g neki is j�r, nem?

�lvezte, ahogy minden t�rsa elk�pzeli a jelenetet, �s szemeik t�gra ny�lnak, majd ut�lkoz� arcot v�gnak.

Estig sikeresen el�ld�z�tt maga mell�l mindenkit apr� bizalmaskod�saival. M�r el�gedetten t�rt volna vissza a szob�j�ba, amikor egy folyos�n Pitonba botlott, aki el�gg� d�h�snek t�nt.

- Mit m�velt ma? – f�rmedt r� a f�rfi cseppet sem gyeng�den.

- Mire gondol? – j�tszotta az �rtatlant, pedig megijedt a helyzett�l. M�r el is felejtette az ut�bbi id�ben, hogy Piton m�rges is tud lenni, �s milyen h�tborzongat� l�tv�ny v�rben forg� szemekkel.

- M�st sem hallottam �ton-�tf�len, mint hogy Perselus �gy, Perselus �gy. Megveszett, vagy mi a fene van mag�val? �gy viselkedik, mint valami hibbant liba! – sziszegte.

- Egyszer�en elegem van a sajn�lkoz� arckifejez�sekb�l. �gy d�nt�ttem, sokkter�pi�t alkalmazok, eddig teljes sikerrel – magyar�zta. Remegni kezdett a l�ba, saj�t sz�nalmas magyar�zkod�s�t hallva.

- �s engem mikor akart megk�rdezni? – Hermione �rdekl�dve figyelte, ahogy Piton hal�nt�k�n l�ktet az �r, ahogy megpr�b�l nem t�l hangosan ord�tani. – Ha most azt j�tssza mindenki el�tt, hogy a szeret�m, nekem is jogom van hozz�, hogy belesz�ljak, nem?

- Nem �ll�tottam senkinek sem, hogy…

- Tegnap este vetk�z�s p�kert j�tszottunk Perselusszal – ut�nozta Piton a l�ny besz�dst�lus�t, mire Hermion�b�l kit�rt a vihog�s, nem tehetett r�la. Legmer�szebb �lmaiban sem tudta elk�pzelni, hogy hallja a f�rfit n�i hangot ut�nozva. K�zben Piton megvet�en horkantott egyet, �s folytatta. – Enn�l az�rt okosabbnak hittem!

- Bocs�nat, sajn�lom! – szedte �ssze mag�t Hermione. – Megint nem gondolkodtam, csak kicsinyes bossz�t akartam �llni. A k�lvil�got m�r �gysem �rdekli, mi van vel�nk, az iskolasz�k enged�lyezte, hogy egy�tt legy�nk. �gy voltam vele, semmi hib�t sem k�vetek el. Mind�ssze egy t�nyez�t hagytam ki, �nt.

- A legfontosabbat – fintorgott a f�rfi, majd intett, menjenek nyugodtabb helyre besz�lgetni.

- �n k�zelebb lakom – ellenkezett Hermione, amikor Piton a pince fel� igyekezett ir�ny�tani �t.

z

Piton kiss� feszengve l�pett be di�kja szob�j�ba. Egyszer m�r j�rt itt, de akkor nem nagyon volt ideje k�r�ln�zni. Hermion�val az ut�bbi id�ben t�bb est�t egy�tt t�lt�ttek, de mindig az � fels�gter�let�n, a saj�t, megszokott k�rnyezet�ben.

A l�nyszoba kiss� purit�n volt, de a lehet�s�gekhez k�pest hangulatos. A keskeny �gy az egyik fal mellett �llt, mellette az �jjeliszekr�nyen n�gy vaskos k�nyvvel. Volt egy kandall� is, amely el�tt – a takar�koskod�s jegy�ben – �sszesen egy karossz�k �llt, amiben jelenleg a l�ny macsk�ja, Cs�mp�s durmolt.

Az �r�asztal mellett �llt egy nagy ruh�sszekr�ny, ezen k�v�l egy festm�ny, egy fogas, apr� k�nyvespolc �s egy vir�g tartozott a berendez�shez.

Piton odal�pett a k�nyvespolchoz, �s megszeml�lte a k�tetek gerinceit.

- Mindj�rt j�v�k, addig helyezze mag�t k�nyelembe – sietett ki a szob�b�l Hermione, aki val�sz�n�leg k�t lak�t�rs�t ment megnyugtatni, akik a nappaliban kiss� megijedtek, amikor Piton felbukkant Hermione m�g�tt.

Piton kihaszn�lta az alkalmat, �s felemelte az �r�asztalr�l azt a v�kony f�zetet, amit m�r kor�bban kisz�rt mag�nak. L�that�an mugli gy�rtm�ny volt, furcsa volt a tapint�sa pergamenhez szokott ujjainak.

Kinyitotta, �s egy pillanatra megingott, beleolvasson-e a tartalm�ba. Azonnal kisz�rta, hogy ez amolyan napl� lehet, amir�l a l�ny m�r kor�bban mes�lt neki.

- Sz�val ebbe �rta le a visszaeml�kez�seit – eml�kezett vissza a r�gi besz�lget�sre. M�r akkor nagyon k�v�ncsi volt, hogyan �lte �t Hermione a t�rt�nteket – hi�ba volt viszonylag k�zvetlen a viszonyuk, erre nem mert volna r�k�rdezni – �s ez az �rz�s az�ta csak er�s�d�tt.

Egy pillanat alatt d�nt�tt, �s egy egyszer� var�zsig�vel m�solatot k�sz�tett mag�nak a f�zetr�l, majd tal�rja zseb�be rejtette. Musz�j volt megtudnia, mi �ll benne, nem voltak k�ts�gei tette tisztas�g�t illet�en. Ha ez a l�ny ilyen h�lye, hogy mag�ra hagyja a titkai k�z�tt, mag�ra vessen! Ismerhetn� el�gg� ahhoz, hogy ne legyenek ill�zi�i ilyen esetekre.

Mire Hermione visszat�rt, a macska hely�n �ld�g�lt a karossz�kben, m�g Cs�mp�s panaszosan nyalogatta h�ts� fel�t az �gy l�b�n�l. A l�ny gyanakv� pillant�st vetett h�zi kedvenc�r�l Pitonra, de nem sz�lt semmit, l�tva a f�rfi �rtatlan tekintet�t.

- Nos, mir�l is kellene besz�ln�nk? – k�rdezte Hermione, mik�zben lehuppant �gya sz�l�re. Idegess�g�ben a kez�t t�rdelte.

Piton az �l�ben megfontoltan �sszekulcsolta kezeit, majd nyugodt hangon k�z�lte.

- Ha bossz�t akar �llni a volt bar�tain, mert cserbenhagyt�k, nem �rtana, ha beavatna a terveibe – kezdte. – De el�sz�r egy j� indokot k�rek, hogy mi�rt akarja mindezt – tette hozz�. – Az emberek h�ly�k, nem tudj�k mi a fontos nekik, csak ha m�r elvesz�tett�k. Most s�rtve �rzi mag�t, mert nem �lltak maga mellett, amikor kellett volna. De ez el�g ahhoz, hogy eg�sz �let�ben haragudjon r�juk?

- Igen – b�lintott Hermione, �s l�tsz�lag komolyan is gondolta.

- �rtem – biccentett Piton is, �s annyiban hagyta a dolgot.

Hermione m�gis visszat�rt a t�m�ra, �gy �rezte, magyar�zkodnia kell. Piton lemond�an s�hajtott.

- Igaz�b�l nem is tudom, mit akarok – r�zta meg a fej�t a l�ny, �s most a tan�cstalans�ga is �szint�nek t�nt. – El�sz�r megb�ntva �reztem magam miattuk, azt�n csal�dottnak. Amikor ez elm�lt, d�h�s lettem, nagyon d�h�s. Voltak gyenge pillanataim, amikor b�rmibe belementem volna, hogy minden visszat�rjen a rendes ker�kv�g�sba, de m�r r�j�ttem, hogy az sohasem j�n vissza. Nem b�k�lhet�nk ki, mert akkor is el kell majd viselnem a h�lye po�njaikat, �s azt, hogy len�znek. �n ehhez t�l b�szke vagyok – s�hajtott fel.

- Akkor mes�lek valamit – kezdte Piton. – Volt valaha r�gen egy fi�, aki nem �ppen kedvez� csal�di h�tt�rrel rendelkezett. Azt rem�lte, ha elker�l a Roxfortba, minden megv�ltozik, �s bar�tokra lel. Nem �gy t�rt�nt. Nem volt �ppen j� modora, nem �rtett olyan dolgokhoz, ami t�rsainak term�szetesnek t�nt, de tudott sok olyat, amir�l jobb lett volna, ha nem tud. – Egy pillanatra elhallgatott, mint aki �sszeszedi gondolatait, majd folytatta: - Nem tudta, mi a k�l�nbs�g j� �s rossz k�z�tt, mert soha senki nem magyar�zta el neki. Csak annyit l�tott, hogy azok a fi�k fogadj�k be maguk k�z�, akik tiltott dolgokat m�velnek. Persze a t�bbi fi� is m�velt tiltott dolgokat, de az m�s volt, nekik lehetett. Sokat harcolt, egy percre sem hagyt�k b�k�n. B�rmire k�pes lett volna, hogy bossz�t �lljon, �s �szint�n, meg is tett mindent, amire k�pes volt, nem hagyott egy s�rt�st sem megtorlatlanul.

Hermione kiss� nyitva felejtett sz�jjal hallgatta a t�rt�netet, mik�zben g�piesen simogatta macsk�ja h�t�t.

- Egy reggel ez a f�rfi arra �bredt, hogy egy tetov�l�s van a karj�n, �s olyan ember el�tt al�zkodik meg, aki semmibe sem veszi. R�d�bbent, hogy enn�l m�g r�gi ellens�gei is jobbak. �k csak di�kok, akik n�ha �retlen�l viselkednek, akik n�ha t�l messzire mennek, de tal�n tanulnak saj�t hib�ikb�l, m�g a S�t�t Nagy�r uralkodott teste, lelke �s sz�ve felett. Mondanom sem kell, hogy m�r k�s� volt v�ltoztatni. A f�rfi ugyan igyekezett j�v�tenni minden b�n�t, �s megv�ltozott, de nem b�zott m�r senkiben, egyed�l maradt, tal�n �r�kre.

- Nincs egyed�l – l�pett mell� Hermione, �s v�gigsim�totta a f�rfi karj�t, amely a karossz�k karf�j�n nyugodott. – Tudom, hogy �n csak egy elviselhetetlen kis mindentud� vagyok a sz�m�ra, de tal�n egy kicsit sz�m�t az is, hogy �n eg�sz megkedveltem mag�t. A k�z�s sakkoz�sok �s viccel�d�sek, a mogorvas�ga, a meggondolatlans�gom…

- De, egyed�l vagyok – v�gta ki Piton keser�en. – De nekem j� �gy.

Hermione els�padt, majdnem a k�nnye is kibuggyant.

Piton feln�zett tan�tv�nya szem�be, �s szel�den elmosolyodott, hogy megenyh�tse sz�v�t. M�sik kez�vel rabul ejtette karj�n nyugv� kez�t, �s finoman megszor�totta, miel�tt �jra megsz�lalt volna.

- Albus �ta �n az egyetlen, aki…

- Aki? – k�rdezett vissza Hermione d�h�sen. – Az el�bb azt mondta, egyed�l van. �n azt hittem, ha nem is vagyunk bar�tok, az�rt…

- Bar�tok? – t�tov�zott Piton. – �n nem tudom, mi az a bar�ts�g. Albus sem volt a bar�tom. Csak egy koll�ga, egy tan�r, egy f�rfi, aki a legjobban meg�rtett a k�rnyezetemb�l. Nem, nem �rtett meg, csak jobban meg�rtett, mint a t�bbiek – tette hozz�, miel�tt f�lre�rten� Hermione a szavait. – Ezt �n nem h�vom bar�ts�gnak.

- Akkor csak vesztegetj�k az id�nket? – szegezte neki a k�rd�st a l�ny. – Mag�nak semmit sem jelentenek az est�k, amiket egy�tt t�lt�nk?

- De, j�k ezek az est�k. Ilyenkor egy kicsit kikapcsol�dom. Ennyi.

- �rtem. Az�rt ezt j� tudni – b�lintott Hermione, �s kir�ntotta az ujjait a f�rfi kez�b�l. – Rendben, akkor tov�bb nem is raboln�m az idej�t. Bizony�ra sok a dolga. �g�rem, t�bbet nem c�lozgatok kett�nkr�l a t�bbi di�knak – v�gta ki, majd kidobta a f�rfit a szob�j�b�l.

z

El�sz�r csak megmerevedve �lldog�lt a szoba k�zep�n, mag�ban t�pel�dve.

Csal�dott volt. S�rni tudott volna. Ord�tani, b�gni, hiszt�ri�zni �s gyilkolni. Kikaparta volna Piton szem�t, aki ennyire megb�ntotta.

M�gis mit k�pzel mag�r�l? Azt hiszi, lesz m�g egy ilyen lehet�s�ge az �letben? �s neki? Nem Piton volt az utols�, akibe kapaszkodhatott? Most mihez kezdjen, ha m�r r� sem sz�m�that? Hogy romolhat el megint minden egy pillanat alatt? Ezent�l mindig �gy fog menni?

D�nt�tt.

Felvette a kedvenc h�l�ruh�j�t, �s senkivel, semmivel nem t�r�dve kimas�rozott az udvarra. S�t�tedett, �s kegyetlen h�v�s volt, m�g kora tavasziasnak sem t�nt az id�j�r�s.

Kil�pett a szand�lj�b�l, �s a t� partj�hoz s�t�lt.

- Francba – mordult fel, �s f�l l�bon ugr�lgatni kezdett. Els� l�p�ssel r�gt�n t�sk�be l�pett, �s iszony�an f�jt a talpa. – Ilyen az �n form�m – s�rta el mag�t. – Mi�rt nem j�n �ssze semmi?

- Mit csin�l h�l�ingben a t�parton? – l�pett a parti s�t�nyr�l k�zelebb Piton.

- �ngyilkos leszek – k�z�lte Hermione, �s igyekezett hat�rozott arcot v�gni.

- �rtem – fonta �ssze karjait mellkasa el�tt Piton, �s v�rakoz�an a l�nyra n�zett.

K�vetkezik: Rohadt hideg