J� m�ka

Fred Weasley maga volt a j�kedv �s der�. Nem telt el �gy nap, hogy ne t�rte volna valamilyen csalafintas�gon a fej�t.

- J� m�ka volt megviccelni azt a csapat v�s�rl�t m�lt h�ten, nem? – l�pett mell� ikertestv�re, George.

- Az – b�lintott Fred, �s arc�n el�gedett mosoly ter�lt sz�t, ahogy a t�rt�ntekre gondolt. – M�g szerencse, hogy nem pereltek be minket.

- V�g�l is, semmi maradand� bajuk sem esett – vont v�llat George.

A besz�lget�st f�lbehagyt�k, mivel egy kisl�ny l�pett az �zletbe. Szakadt �s elny�tt ruh�ja arr�l �rulkodott, ink�bb csak melegedni t�rt be a boltba, p�nze nincs a v�s�rl�sra.

- Szia – l�pett mell� Fred. – Ki akarsz pr�b�lni valamit? – J� napja volt, kedves szeretett volna lenni.

A l�ny f�l�nken b�lintott, �s percek m�lva m�r kacagott a viccbolt �ruk�n�lat�nak k�sz�nhet�en. George bemutatta, milyen a csuklaszt�por, majd az egyik t�rpegolym�kkal j�tszhatott.

A kisl�ny aranyos volt, de ez nem akad�lyozta meg Fredet, hogy �t is k�s�rleti alanynak haszn�lja.

- K�rsz egy r�g�t? – k�rdezte.

A l�ny b�lintott, �s v�rakoz�an ny�jtotta cs�ppnyi mark�t. Fred a leg�jabb tal�lm�nyuk protot�pus�t adta neki, amely k�pes volt a fogyaszt� �zl�se szerint v�ltoztatni az �z�t.

A kisl�ny nem sokat teket�ri�zott, r�gt�n bekapta a r�g�t. �lvezettel r�gni kezdte, �s szinte azonnal boldog mosoly ter�lt el az arc�n.

- Finom pacal �z� – motyogta tele sz�jjal, �s a dobozb�l m�g n�h�ny goly�t a kez�be r�zott, �s azokat is a sz�j�ba t�mte.

- Most m�r a k�ret �z�t is �rzem – magyar�zta, majd hirtelen felrobbant a feje.

- Hupsz – lep�d�tt meg Fred. – V�ratlan mell�khat�s.

V�GE