�t �vvel kor�bban…

Hermione Granger csak rohant �s rohant. Ki Roxfortb�l, min�l messzebb. A Tiltott Rengetegbe tartott, az �gak a haj�ba t�ptek, ruh�j�t szaggatt�k, de nem t�r�d�tt vele. �gy futott, mintha az �lete m�lna rajta.

Tal�n �gy is volt. L�gszomjjal k�zdve, hossz� �r�k m�lva rogyott le egy fa t�v�be. Annyi ereje volt csak, hogy el�rebukjon, miel�tt kiadta a vacsor�j�t. Percekig �klendezett, m�g �gy �rezte, remeg� gyomr�b�l m�r nem j�n semmi. K�zfej�vel megt�r�lte a sz�j�t, majd a fa t�rzs�hez simult. Mellkasa kapkodva emelkedett �s s�llyedt, agy�ban borzaszt�bbn�l borzaszt�bb k�pek kergett�k egym�st, test�t kiverte a ver�t�k �s remegett – mintha f�zna valamilyen l�thatatlan hidegs�gt�l, amely bebor�totta.

Meghaltak a sz�lei. Meghaltak a sz�lei. MEGHALTAK A SZ�LEI! Sz�ve �r�lten vert, �s �jra �klendezni kezdett.

- Meg akarok halni – d�lt el, �s �tkarolta mag�t. Vacogva ringat�zott az avaron el�re-h�tra, el�re-h�tra. K�nnyei csak ekkor kezdtek csordog�lni, most adta �t mag�t �gy igaz�n a letargi�nak. Most m�gis mihez kezdjen? Nincs senkije, egyed�l �ll a vil�gban. Egy vil�gban, amely nem fogadja el, egy vil�gban, amely kitasz�tottk�nt kezeli. Egy vil�gban, amely �gysem �rti meg.

Lassan s�rta �lomba mag�t.

- Mi�rt s�rsz? – k�rdezte meg a hatalmas b�kkfa, mik�zben lombos �gait v�delmez�en k�r� fonta, hogy meg ne f�zzon a h�v�s �jszak�ban.

- Mindenkit elvesztettem, aki fontos – v�laszolta remegve Hermione.

- Ha tudn�d, �n h�ny hal�lt n�ztem v�gig – vonta meg k�pzeletbeli v�ll�t az �s�reg fa, mik�zben a tavalyi kisnyulakra gondolt. – Id�vel hozz�szokik az ember. Megv�dek mindenkit, akit tudok, de a sors�t senki sem ker�lheti el. Az �let ut�n term�szetes az elm�l�s.

- De olyan hirtelen mentek el! Olyan fiatalok voltak!

- Kinek sok id� jut, kinek kev�s. Az �let nem igazs�gos. L�tod, �n �vtizedek �ta itt n�vekszem, azzal, hogy ilyen hatalmas lettem, elpuszt�tottam sok m�sik csemet�t. �rny�kom elnyomta az aljn�v�nyzetet. Gonosz vagyok? Aligha hinn�m. Id�vel m�s n�v�nyek kerestek oltalmat �rny�komban, leveleim k�z�tt madarak f�szkelnek, egy od�mban m�kuscsal�d lakik. Egyesek meghalnak, m�g m�sok �lhetnek, ez az �let rendje.

- Nem vigasztalt�l meg – r�zta a fej�t Hermione. – Jobban j�rt volna mindenki, ha �n halok meg, a sz�leim pedig tov�bb �lnek. �k jobb emberek, jobb tetteket hajtottak v�gre �let�k sor�n. Sokan n�lk�l�zik �ket, �n nem hi�nyozn�k senkinek.

- Lehet, de ez ok a hal�lra? Mert az�rt j�tt�l ide, ugye? Ide, az erd� m�ly�re? Abban rem�nykedsz, hal�lra fagysz �lmodban vagy felfal egy vad�llat. De el kell keser�tselek – ilyenkor m�r aligha fagy �jjelente, ne felejtsd el, hogy m�jus van. Csak a kimer�lts�gt�l vacogsz.

Hermione elgondolkodott, �s be kellett l�tnia, hogy a f�nak igaza van. � t�nyleg – ha �nk�ntelen�l is -, a hal�lt keresi. De t�nyleg meg akar halni? Ez lenne a v�gs� megold�s?

- J� lenne sohasem fel�bredni – mondta v�g�l, �s a test�t meleg�t� fa�gakra n�zett. B�r bel�lr�l f�zott, m�gis kellemes volt az �gak ny�jtotta f�szekmeleg. Furcsa volt l�tnia, ahogy a fa v�delmezi. Az �gak mintha cir�gatt�k volna – pont �gy, ahogy � szokta Cs�mp�st simogatni, mikor a t�z el�tt �ld�g�l, �s gondolkozik az �let neh�zs�gein.

CS�MP�S?!

- Nos, ahogy l�tom, tal�n elhamarkodtad az el�bbi kijelent�st – susogta a fa.

- Honnan veszed? – f�rmedt r� Hermione, �s dacosan f�lres�p�rt n�h�ny �gat. A kor�bbi kellemes meleg m�ris elillant, a k�pzelt hideg azonnal utat tal�lt mag�nak a csontjaiig.

- A macsk�dat hi�nyolod, r� gondolt�l. Ha meg akarn�l halni, nem t�r�dn�l vele, kit hagysz magad ut�n. Azt hitted, nincs m�r senkid, de az a szeg�ny j�sz�g csak a te gondoskod�sodb�l �l.

- Cs�mp�s? – nevetett fel keser�en Hermione, de k�zben nem tiltakozott, mikor a fa �jra k�rbevonta meleg lombj�val. – N�la �n�ll�bb macska aligha l�tezik. K�nnyen meglenne n�lk�lem, nem halna �hen.

- Gondolod? – A fa hangj�ban annyi szemreh�ny�s volt, hogy Hermione sz�ve �sszeszorult macsk�j�ra gondolva. – �s szerinted ez az eg�sz csak az etet�sr�l sz�l? Te vagy a gazd�ja, az egyetlen, akire hallgat, akinek szeretetet ad �s akit�l szeretetet kap. F�ggt�k egym�st�l, te is tudod, nem b�rn� ki az elveszt�sedet. K�rd�s, te kib�rn�d, hogy neki rossz legyen a hal�loddal? Mert ha igen, t�nyleg nem tart vissza semmi. Ez esetben seg�ts�g�l felaj�nlom egy vastagabb �gamat.

Hermione k�rd�n n�zett a k�t g�cs�rtre, amelyek a fa szemeinek l�tszottak. Nem �rtette a c�lz�st, �gy a fa pontos�tott.

- Tudod, ha �ngyilkos akarn�l lenni. Egy gyeng�bb �g k�nnyen let�rhet, de neked felaj�nlhatok egy j� vastagot, az kib�rn� a kap�l�z�sodat.

Hermione elborzadva n�zett a fa szemeibe.

- Ha most arra gondolsz, nem vagyok norm�lis, n�zz m�lyen magadba – aj�nlotta a b�kkfa. - Ez m�giscsak a te �lmod. De elborzaszt a dolog, ugye? Most k�pzeld el, ha nem t�rik el r�gt�n a nyakcsigoly�d, �s hossz� percekig r�ngat�zol, m�g…

- El�g legyen! – ord�tott fel a l�ny. – Hagyd ezt abba! Nem akarok belegondolni a r�szletekbe!

- Pedig jobban tenn�d. K�nnyen eld�nthetsz egy ilyen fontos dolgot, ha k�zben nem gondolsz a k�vetkezm�nyekre. Nem zavar, hogy a macsk�d �hen hal, de ha m�gse, a szeretethi�nyban pusztul el. Piton professzor – igen, ne n�zz �gy, j� hogy ismerem a t�rt�neteteket, itt az erd�ben is terjednek a pletyk�k – megm�rgezn� d�h�ben a f�l Griffend�l h�zat, ha ilyet tenn�l vele. Azt�n itt van a hull�d… Ne, mondtam m�r, hogy ne n�zz �gy, nem hatsz meg… Jobban tetszene, ha holttestnek h�vn�lak? Felejtsd el! K�pzeld el, hogy napokig, esetleg hetekig l�gsz itt, mire megtal�l valaki. Tal�n m�r oszlani kezdesz, b�zlesz, �s a szagra idej�n egy k�v�ncsi di�kcsapat. Megtal�l valami kis els�s, te pedig elrontod az eg�sz �let�t…

- Messze futottam, �r�kig meg sem �lltam. Nem tal�lna meg senki.

- Ahhoz k�pest igen k�zel vagy a kast�lyhoz. Innen l�tom, hogy m�r keresnek. Tal�n, ha egyenesen a s�r�be futsz �s nem �ssze-vissza, messzebb jutsz.

A l�ny nem tudta, mit gondoljon. T�nyleg meg akar halni? T�nyleg nem zavarn�, mit hagy maga ut�n? T�nyleg egy b�kkf�val besz�lget?

V�kony hang� ny�vog�s �t�tte meg messzir�l a f�l�t.

- Nos, kit l�tnak szemeim – susogta a fa, Hermione szerint enyhe k�r�r�mmel a hangj�ban. – Cs�mp�s, szem�lyesen?

- Nyau…

A macska Hermione mell� somford�lt, �s �vatosan megnyalta az arc�t. A l�ny elh�z�dott, de azt�n m�gis hagyta, hogy az �llat hozz� d�rzs�l�zk�dj�n. V�g�l kiny�jtotta a meleg lomb al�l karj�t, �s megsimogatta az �llat h�t�t.

- Ne hagyj el – mondta h�zelegve a macska. – Mi�rt vagy ennyire meglep�dve? Persze, hogy besz�lek. De nem �n v�ltoztam meg, hanem te. Adsz nekem tejet? �hes vagyok!

- Tess�k? – Hermione nem �rtett semmit.

- �hes vagyok! – ny�vogta a macska panaszosan.

- Nem, el�tte. Mi van velem?

- �ppen egy f�val �s egy macsk�val besz�lgetsz. Szerinted van erre logikus magyar�zat?

- Hogyne, az, hogy meg�r�ltem a sokkt�l.

- Igen, k�nnyen meglehet – sz�lt k�zbe a b�kkfa. – �n sem vagyok m�r norm�lis, hisz m�giscsak �vtizedek �ta �csorgok itt. Csak az�rt n�v�k, hogy v�ltozatosabb kil�t�st �lvezhessek. De �r�l�k, hogy tal�lkoztunk �s besz�lgett�nk. De most m�r �bredj fel, h�v az �j �let. Ne felejtsd, m�t�l k�l�nleges vagy, keresd a jeleket!

Hermione �rezte, ahogy valami nedves v�gigsz�nt az arc�n. Pr�szk�lni kezdett, ahogy a macskasz�r megcsiklandozta az orr�t.

K�bultan �lt fel, �s r�gt�n k�r�ln�zett. Hajnal volt, �s a Tiltott Rengetegben fek�dt. L�that�an �taludta az eg�sz �jszak�t, �s csak az�rt nem f�zott meg a harmatos avaron, mert alv�s el�tt k�rbebugyol�lta mag�t lombos �gakkal.

Megr�zta a fej�t, mintha att�l tiszt�bban tudna gondolkodni. Biztos volt benne, hogy nem gy�jt�tt fa�gat alv�s el�tt. Nem is aludni akart – egyszer�en meg akart halni. Azt�n volt egy furcsa �lma egy besz�l� b�kkf�val �s Cs�mp�ssal, aki szint�n emberi nyelven sz�lt hozz�.

- T�nyleg meg�r�ltem – mondta ki hangosan, mik�zben felt�p�szkodott, �s piszkos ruh�j�r�l kicsit leveregette a r�tapadt port �s leveleket. Feje felett a b�kkfa – mintha egyet�rtene – lengedezni kezdett, orra el�tt ingatva lecs�ng�, f�lig let�rt, korhadt �gait. Hermione tekintete egy vastag, v�zszintes �gra esett, pont optim�lis magass�gban. Biztos volt benne, hogy a fa kih�v�an fel� mutogatja. – T�nyleg meg�r�ltem – ism�telte meg, mire Cs�mp�s a l�b�hoz d�rzs�l�zk�d�tt. – Ha meg�r�ltem, m�r nincs mit�l tartanom – vont v�llat, �s elindult egy ir�nyba, ami – rem�lte – min�l messzebb visz Roxfortt�l.

Ahogy kitisztult a tudata, �jra esz�be �tl�tt az el�z� nap minden keser�s�ge. �jra el�nt�tte a f�jdalom, amit tegnap �rzett, amikor az erd�be rohant. Sz�lei hal�l�val egyed�l maradt, �s ha m�gsem �li meg mag�t, akkor teljesen �j �letet kell kezdenie. Egy �letet, amelyben � ir�ny�tja a sors�t, ahol nem az alapj�n �t�lik meg, ki volt, kik voltak a sz�lei, hogy � az okos, a kiv�teles Hermione Granger, aki egyszer egy �jszak�ra �sszegabalyodott a rettegett Perselus Pitonnal, szerencs�tlens�gbe sodorva ezzel sz�leit �s saj�t mag�t. Nem azzal volt baja, hogy kitasz�tott�k – volt ideje hozz�szokni a gondolathoz a h�napok sor�n -, hanem hogy olyan emberek �t�lik el, �t�lik meg, akik nem k�l�nbek n�la. Nem akarta �jra �rezni a mag�nyt �s a k�ts�gbees�st, nem akart �rezni egy�ltal�n semmit sem.

�gy visszagondolva nem b�nta, hogy ilyen csap�sokat m�rt r� a sors – sz�lei hal�l�t kiv�ve -, �rezte, hogy ez�ltal csak er�sebb� �s kem�nyebb� v�lt. Azt sem b�nta, hogy lehet�s�ge volt k�zelebbr�l is megismerkedni Perselus Pitonnal – most m�r teljesen �t tudta �rezni, mi�rt v�lt azz� a f�rfi, aki. Neki is meg kell tal�lnia a m�dj�t, hogy olyan emberr� v�ljon, aki megb�k�lt �nmag�val, a sors�val, akit nem a k�rnyezete ir�ny�t, hanem � ir�ny�tja a sors�t. Egy megb�n�s �s megfelelni akar�s n�lk�li �letre v�gyott. Az, hogy l�that�an az �jjel esz�t vesztette, j� kezdetnek t�nt sz�m�ra.

Tudta, hogy az �r�ltekt�l f�lnek az emberek, mert n�ha akkor is kimondj�k az igazs�got, amikor kellemetlen hallani. Nos, ezent�l � is �gy �l, ahogy neki tetszik. Tesz a vil�gra – aki nem f�l semmit�l, az el�tt nincsenek akad�lyok. Megtal�lja a m�dj�t, hogyan �ljen, hogyan �ljen t�l mindent – �gy, vagy �gy.

K�tnapnyi s�ta ut�n lakott telep�l�shez �rt. Macsk�j�t a karj�ban vitte, ruh�ja szinte leszakadt r�la, haj�ba ak�r egy mad�rf�szek is ker�lhetett volna, de a madaraknak is volt �zl�s�k. Az egyik h�z sz�rogat�j�r�l lopott mag�nak �j ruh�t, majd tov�bbment. Amikor valaki az �tj�ba ker�lt, kereszt�ln�zett rajta, �gy nem foglalkoztak vele.

K�s� este egy f�rfi ragadta meg �s durv�n mag�hoz vonta.

- Mi van, kisl�ny, elt�vedt�l? – k�rdezte, �s sz�j�b�l er�s alkoholszag �radt Hermione arc�ba. � csak fintorgott v�laszul, amivel feld�h�tette a r�szeget. – Nem tetszem neked? – Arc�t a l�ny�hoz d�rzs�lte, durva borost�ja felsebezte b�r�t. Piton mindig megborotv�lkozott – jutott esz�be, de gyorsan elhessegette a gondolatot. Nem eml�kezhet Pitonra, neki is b�cs�t mondott �r�kre.

- Ez�rt meghalsz – sziszegte a f�rfi arc�ba, majd durv�n f�lrel�kte. H�tra se n�zve ment tov�bb. Akkor m�g nem is sejtette, milyen igazat mondott.

Vagy egy �v is eltelt, mire v�g�rv�nyesen elhitte, t�nyleg t�rt�nt vele valami azon az �jszak�n, az erd�ben. Ak�r meg�r�lt, ak�r nem, megv�ltozott az �lete. A legt�bb dolog, amit j�solt, val�s�gg� v�lt. Term�szetesen nem �llt neki azonnal j�vend�t mondani – esz�be se jutott. K�l�nb�z� alkalmi munk�kat v�llalt, hogy ennival�t vehessen, de ha nem tal�lt p�nzkereseti lehet�s�get, egy id� ut�n a lop�st�l sem riadt vissza. Persze nem lopott sokat, �gy nem kellett a hat�s�gokt�l tartania – senki sem jelentette fel.

Azt�n egy este nem volt hol aludnia – ez nem is lett volna kiv�teles eset, de aznap �jszak�ra er�s fagyot v�rtak, � pedig m�r hetek �ta p�lca n�lk�l bolyongott egy baleset miatt, �gy csak mugli m�dszerekkel tudott v�dekezni a hideg ellen. Egy kihallgatott besz�lget�s nyom�n becsengetett egy eleg�ns h�zba, �s j�sn�nek adta ki mag�t. Tudta, hogy az �jszaka egy gyermek sz�let�se v�rhat�, �s a sz�l�k szeretn�k valakivel megj�soltatni a kicsi sors�t. A hideg �s az �hs�g nyom�s�ra k�nnyen kiadta mag�t j�sn�nek – m�r r�g t�l volt azon, hogy Trelawney foglalkoz�sa felett ut�lkozzon.

A h�zban kicsit gyanakodva fogadt�k – szakadt ruh�ja, mosatlan haja nem volt t�l bizalomgerjeszt� -, de a k�v�ncsis�g er�sebb volt. Hermione el�sz�r kiad�s vacsor�t k�rt, majd aludt n�h�ny �r�t, miel�tt hajland� lett volna a j�vend�mond�sra.

Tudta, a j�sl�s nagy r�sze sz�nj�t�k �s a kell�kek felvonultat�sa. Mivel �vegg�mbje nem volt, teaf�b�l j�solt. Maga lep�d�tt meg a legjobban, hogy mikor sz�npadiasan a cs�sz�be meredt, a teaf� mozogni kezdett. Pislogni is elfelejtett, m�g a folyamat meg nem �llt – a v�geredm�ny egy csecsem� volt, amely sz�j�t �ri�sira t�totta, mint aki keservesen s�r.

Megh�kkent arc�t nem tudta j�l leplezni, �gy azonnal faggatni kezdt�k.

- Mit l�t? – faggatta a j�vend�beli apa.

Hermione becsukta a szem�t �s megr�zta a fej�t. J�llakott volt �s kialudta mag�t – nem foghatta a l�tv�nyt az �hs�g vagy �lmoss�g rov�s�ra. Amikor �vatosan kinyitotta a szem�t, a csecsem� m�g ugyanott volt, de m�g keservesebben s�rt, majd feje k�k�lni kezdett, v�g�l – perceknek t�n� k�zdelem ut�n - nem mozdult t�bbet.

- Mit l�t? – r�zta meg d�h�sen az apa a v�ll�t, elszak�tva a tekintet�t a cs�sz�t�l �s benne a csecsem�t�l.

- Megfullad. A nyak�ra csavarodik a k�ld�kzsin�r – suttogta Hermione, �s felugrott, h�trad�ntve a neh�z sz�ket, amin eddig �lt.

- Tess�k? – ny�lt ut�na a f�rfi, �s elkapta, miel�tt a f�ldre zuhant volna. – Besz�ljen hangosabban, az isten�rt! – r�zta meg. – Egy szav�t sem �rtem, a gyermekem pedig b�rmely pillanatban megsz�lethet!

- Hossz� �lete lesz, orvos lesz a fi�b�l – n�zett fel fak� szemekkel Hermione. – Sohasem hoz sz�gyent a sz�leire, kedves l�nyt vesz feles�g�l, k�t gyermek�k lesz. Lesz egy nagy csal�di h�zuk Londonban, mire bet�lti a harmincadik �v�t – hazudta szemrebben�s n�lk�l. M�r siker�lt megnyugodnia.

- �s az iskol�ban mi lesz vele?

- Nem lesz j� tanul� eg�szen tizenn�gy �ves kor�ig. Akkor d�nti el, hogy orvos szeretne lenni, ez�rt nekil�t kem�nyen tanulni. – Nem akart csak pozit�vumokat mondani, nehogy t�l gyan�s legyen. – Testnevel�sb�l felment�se lesz, sohasem sportolhat semmit, ez b�ntani fogja. Tan�tsa meg sakkozni, azt �lvezni fogja!

- K�sz�n�m! – szor�totta meg a boldog leend�-apuka a kez�t, �s az egyik szekr�nyb�l ersz�nyt vett el�. Megsz�molatlanul rakta a p�nzt Hermione kez�be, aki r�veteg tekintettel a zseb�be gy�rte.

- Mennem kell – suttogta.

- Nem v�rja meg a reggelt? – lep�d�tt meg a f�rfi. – M�g s�t�t van odakinn �s hideg.

- Sajn�lom, mennem kell. – Hermione szinte kimenek�lt a h�zb�l, vissza se n�zve.

M�snap reggel m�gis ott �l�lkodott a k�rny�ken. Nem tudta kiverni a fej�b�l a csecsem� k�p�t, meg akart bizonyosodni arr�l, hogy csak a k�pzelete j�tszott vele durva j�t�kot az �jjel. Amikor �r�kkal k�s�bb a zokog� csal�dtagok megjelentek a h�z el�tt, a f�ldre roskadt. � is zokogni kezdett, pedig sz�lei hal�la �ta nem tett ilyet. �gy �rezte, miatta t�rt�nt mindez, ha � nem n�z bele a teaf�be, a csecsem� boldogan �lhetne.

Ezut�n az eset ut�n direkt kereste a lehet�s�get, hogy j�solhasson. Meg akart bizonyosodni arr�l, hogy v�letlen volt az eg�sz. El�sz�r pr�b�lt szerencs�t, h�zass�got, gyermek�ld�st, j� term�st j�solni, de semmi ilyen nem t�rt�nt. R� kellett d�bbennie, � csak negat�v dolgokat j�vend�l sikerrel. Mikor r�eszm�lt, hogy sokan ez�rt m�g fizetnek is neki, teljesen �sszezavarodott. Nem �rtette, mi t�rt�nik vele, de nemsok�ra m�r ebb�l �lt meg. Megtanulta – ha nem is k�nnyen -, hogyan z�rja ki az �rz�seket az �let�b�l.

M�g sok id� eltelt, m�g Hermione Grangerb�l Madam Granger lett, a s�tras, v�ndorl� boszork�ny, de ideje azt�n rengeteg volt. K�s�bb T�r�korsz�gban telepedett le, �s, ahogy vessz�k, boldog volt, am�g Perselus Piton egy nap be nem toppant hozz�.

A l�togat�s ut�n lassan v�gre r�d�bbent – mindent nem foghat az �r�lts�gre. Ha m�g p�r �vig �gy �l, teljesen elvesz�ti emberi mivolt�t, ha meg nem tette m�ris. Nem tudta, b�nnia k�ne-e ezt vagy sem, hisz � d�nt�tt az ilyen �let mellett, de azt�n l�tott egy �lmot. Egy �lmot – olyan emberekr�l, akik valaha sokat jelentettek neki -, �s ez feleslegess� tette a tov�bbi t�preng�st.

Sz�ve m�r nem volt a r�gi, de azt kellett tapasztalnia, m�g �gy is megr�zza a j�slat. Itt az ideje, hogy tegyen valamit – legal�bb saj�t szem�vel kell l�tnia, hogyan szalad a veszt�be az �j gener�ci�, ha m�r m�st �gysem tehet!

Azt hitte, sohasem t�r vissza Roxfortba, de odasz�l�totta a Sors. A Sors, amely most – �gy t�nt – igazs�got szolg�ltat r�gi s�relmei�rt. Hogy ar�nyosan-e, arr�l m�r r�g�ta nem tudott volna elfogulatlanul nyilatkozni – r�gi �lete olyannyira a m�lt k�d�be veszett, hogy nem is eml�kezett arra, mi volt azel�tt, hogy megk�rgesedett volna a sz�ve.

Piton biztos volt benne, hogy Hermione jelentkezik az �ll�sra, de eg�sz ny�ron �t hi�ba v�rt. Mivel valahol meg�rtette a n� bujk�l�si sz�nd�k�t, senkinek sem eml�tette, hogy megtal�lta. M�g Minerv�nak sem, aki az ut�bbi id�ben furcs�n viselkedett – Piton meg volt gy�z�dve, hogy nem citrompor az, amit est�nk�nt sz�v. Mivel maga sem vetette meg a jobbf�le vajs�rt �s a leg�lis drogokat, nem �t�lte el a n�t, ink�bb sz�let�snapj�ra meglepte egy egzotikusabb fajt�j� citromporral.

Egy h�ttel tan�vkezdet el�tt Minerva a Sz�rnyas Vadkanba sietett, ahol tal�lkoz�ja volt egy jel�lttel, aki Trelawney hely�re p�ly�zott. Piton nem volt rest, �s k�vette, hogy ism�telten kihallgathassa az interj�t. Az el�z�n, j� p�r �ve is �rdekes inform�ci�kat tudott meg. Csak rem�lni merte, hogy egy imposztor p�ly�zik a j�sl�stan tan�ri helyre, akit Minerva k�nny�szerrel elhajt. Nem adta fel a rem�nyt, hogy Hermione visszat�rjen a Roxfortba.

A f�l�t m�r r�g nem kellett az ajt�ra tapasztania ahhoz, hogy hallgat�zni tudjon. Ami�ta a Weasley ikrek kifejlesztett�k �s a piacra dobt�k a telef�let, mindig azt haszn�lta, �s bev�lt.

- �dv�zl�m – hallotta a jelentkez� rekedtes hangj�t. �gy hallatszott, mint aki rengeteget doh�nyzik, vagy teljesen berekedt.

- Maga jelentkezne az �ll�sra? Fel kell h�vnom a figyelm�t, hogy a Roxfort nagy h�r� �s elismert szakiskola. Csak a legjobbak nyerhetnek felv�telt, �s a megboldogult Albus Dumbledore eml�k�re…

- Minden Halloweenkor citromport sz�vnak – v�gott a szav�ba a jel�lt. Piton g�nyosan elmosolyodott hangv�telre, ami McGalagonyba fagyasztotta a sz�t. – N�zze, asszonyom, mag�nak sz�ks�ge van r�m. Ha nem veszem �t a j�sl�stan tan�t�s�t, a di�kok sohasem fedezik fel a saj�t bels� szem�ket. De nem is ez a l�nyeg – emelte fel m�g jobban a hangj�t, mint aki megunta a saj�t betanult rekl�m-sz�veg�t. Hangsz�ne elv�ltozott, Piton szinte l�tta maga el�tt, ahogy az ismeretlen szemei fennakadnak, �s �gy folytatja a besz�det - ami egyre jobban hasonl�tott egy j�sl�sra. – N�h�ny �v m�lva a h�rhedt �vfolyam gyermekei fognak a Roxfortba j�rni, k�oszt �s pusztul�st hozva a kast�lyra �s lak�ira! �n pedig hi�ba hasonl�t majd �vr�l �vre egyre jobban Albus Dumbledore-ra, ez csak a k�ls� jegyekben mutatkozik meg! Bel�lr�l mindig is az a kisl�ny marad, aki rem�nytelen�l v�gyik a szeretetre �s megbecs�l�sre. Hi�ba halott Voldemort, ha itt j� az �j vesz�ly! – A j�sn� hangja visszat�rt �zleti cseng�s�re: - Gondolja, hogy boldogulni fog n�lk�lem? Maga sem lesz m�r fiatalabb, kedves asszonyom!

Piton elfojtott zokog�st hallott, �s �gy d�nt�tt, ideje k�zbel�pni. Bel�pett a helyis�gbe, �s megd�bbenve l�tta, ahogy a Roxfort rettegett igazgat�n�je pityereg, mint egy kisl�ny. Vele szemben Hermione �llt, karba font k�zzel, �s k�z�ny�s arckifejez�ssel n�zte volt tan�r�t.

- Mit csin�lsz? – f�rmedt r� Piton, �s a zokog� n�t elt�mogatta egy sz�kig.

- Elmondom, milyen j�v� v�r r� �s a vil�gra. Mi m�st v�rhatna el egy j�sn�t�l?

- Miss Granger? – lep�d�tt meg annyira Minerva, hogy abbahagyta a pityerg�st. – Maga az?

- Igen – b�lintott a k�rdezett. – Nos, megkapom az �ll�st?

Aznap este Hermione ott �ld�g�lt Piton kanap�j�n, kez�ben egy k�v�scs�sz�vel.

- Mi�rt d�nt�tt�l �gy, hogy m�gis elj�ssz? Nem j�tt be az �j c�g�r, hogy „L�pjen be Madam Granger var�zss�tr�ba?” – k�rdezte Piton. El sem akarta hinni, hogy izzad a tenyere a besz�lget�s alatt.

- Volt egy �lmom. Sz�ks�g van itt r�m, hogy a j�v� ne ism�telhesse meg mag�t – k�z�lte a n�. Szolidabban n�zett ki, mint a ny�r elej�n Isztambulban, de r�gi, kisl�nyos b�ja �r�kre a m�ltba veszett. Arca �reg volt, mint aki zord k�r�lm�nyek k�z�tt �lt, haja �s ruh�ja �poltabb volt, de l�tszott, hogy napi k�t percn�l t�bb id�t nem hajland� sz�ps�g�pol�sra �s �lt�zk�d�sre ford�tani.

- Volt egy olyan j�slatod, mint Trelawneynek? – d�lt el�re �rdekl�dve Piton. – �j S�t�t Nagy�r van sz�let�ben? Meg kell akad�lyoznunk valami sz�rny�s�get?

- Az �j S�t�t Nagy�rra m�r nem kell figyelmet ford�tanunk, ezt te m�r megoldottad. �n m�sra gondoltam – mosolygott Hermione, �s letette a k�v�scs�sz�t. – Most megyek.

- V�rj, m�g nem is besz�lgett�nk! – ellenkezett Piton.

- Tal�n, mert nem akarok – mondta a n�.

- �n viszont akarok. �t �ve f�lbehagytunk valamit, amir�l besz�ln�nk kell. Nem mondom, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk, de az�rt besz�lhetn�nk r�la.       

- M�r nem az vagyok, akinek ismersz – ingatta a fej�t Hermione.

- Ann�l jobb. �n sem az vagyok, akinek gondolsz.

- Ezek szerint nem te �lted meg a bar�todat? – Hermione f�lrehajtotta a fej�t, �gy szeml�lte Piton arc�t, amin nyomot hagyott az elm�lt �t �v.

- Brun�t? De, term�szetesen �n �ltem meg – vont v�llat Piton. – Hisz ezt m�r kor�bban megbesz�lt�k. Nem sok�ig �lvezhette a sok p�nz el�nyeit.

- K�sz�n�m – b�lintott Hermione. – De most m�r t�nyleg megyek. Holnap kor�n kelek, m�g sok dolgom van tan�vkezd�sig. Reggelin�l tal�lkozunk. J� �jt!

Piton m�snap megd�bbenve vette �szre, hogy Hagrid hajdani kunyh�ja hely�n az �jszaka alatt valaki egy s�trat h�zott fel. �jabb modell volt, mint amit Isztambulban l�tott, de nagyban hasonl�tott r�. A sz�l ezen is apr� f�mlapokkal j�tszadozott, amelyek csilingel� hangjukkal vont�k magukra a figyelmet.

A f�rfi – nem tehetett r�la – felnevetett a l�tv�nyra. Az unalmas �veknek imm�r v�ge! Visszat�rt Hermione Granger, �s a s�tr�val egy kis izgalmat hozott az �don kast�ly falai k�z�… azaz ink�bb a kertj�be.

Hirtelen �rezte, Hermione pont olyan, mint �. Jobban, mint valaha. Tal�n sz�ks�ge volt erre a t�vol t�lt�tt �t �vre, hogy v�gleg levetk�zze mindazt, ami m�g a r�gi �let�hez k�ti. Most keser�, ronda, szinte nincs is sz�ve, nincs tekintettel a t�bbi emberre, pont, mint �. Ezt a n�t neki tal�lt�k ki. Ha �t �vig t�relmes volt, most m�r nem b�nja, ha m�g beletelik egy kis id�be, m�g megtal�lj�k �jra a k�z�s nevez�t. Mert igyekezni fog, hogy megtal�lj�k – ha pedig m�gsem siker�l, akkor �li tov�bb �gy az �let�t, ahogy eddig. Nem nagy v�ltoz�s – igaz�b�l csak j�l j�rhat. Esetleg a di�koknak lesz rossz: �gy t�nik, �jabb r�m k�lt�z�tt a Roxfort falai k�z�. Majd alkalomadt�n mes�l egy-k�t fog�st a n�nek, hogy teheti jobban t�nkre a kis nebul�k �let�t p�r tan�ri mesterfog�ssal. Nagyon �gy t�nik, hogy fog�kony lenne r�.

- Nem k�lt�z�l be a kast�lyba? – k�rdezte este, vacsor�n�l a koll�gan�j�t�l.

- Nyugalom, Perselus, nyugalom. Egyszer mindennek elj�n az ideje – mosolygott r� Hermione, �s Piton most v�gre teljes bizonyoss�ggal tudta: van m�g es�lye arra, hogy visszahozzon valamit a r�gi id�kb�l. A t�relem csak a di�kokkal nem er�ss�ge. Hermione Granger �tja hozz� vezet, nem sz�m�t, milyen kanyarg�s �s hossz� az az �sv�ny. � ott v�rja a v�g�n. V�gsz�ks�g eset�n majd � is felh�z egy s�trat Granger� mellett. A gondolatra elmosolyodott – elk�pzelte a d�bbent tekinteteket -, majd belev�gott egy s�lt h�sba.

A mellette lev� sz�ken Hermione Granger is elmosolyodott – hogy is tudta n�lk�l�zni �vekig ezt a f�rfit? M�g mindig lenne mit tanulnia t�le. De – id�vel – majd kialakul mag�t�l minden.

Epil�gus