Jó móka

Fred Weasley maga volt a jókedv és derű. Nem telt el úgy nap, hogy ne törte volna valamilyen csalafintaságon a fejét.

- Jó móka volt megviccelni azt a csapat vásárlót múlt héten, nem? – lépett mellé ikertestvére, George.

- Az – bólintott Fred, és arcán elégedett mosoly terült szét, ahogy a történtekre gondolt. – Még szerencse, hogy nem pereltek be minket.

- Végül is, semmi maradandó bajuk sem esett – vont vállat George.

A beszélgetést félbehagyták, mivel egy kislány lépett az üzletbe. Szakadt és elnyűtt ruhája arról árulkodott, inkább csak melegedni tért be a boltba, pénze nincs a vásárlásra.

- Szia – lépett mellé Fred. – Ki akarsz próbálni valamit? – Jó napja volt, kedves szeretett volna lenni.

A lány félénken bólintott, és percek múlva már kacagott a viccbolt árukínálatának köszönhetően. George bemutatta, milyen a csuklasztópor, majd az egyik törpegolymókkal játszhatott.

A kislány aranyos volt, de ez nem akadályozta meg Fredet, hogy őt is kísérleti alanynak használja.

- Kérsz egy rágót? – kérdezte.

A lány bólintott, és várakozóan nyújtotta csöppnyi markát. Fred a legújabb találmányuk prototípusát adta neki, amely képes volt a fogyasztó ízlése szerint változtatni az ízét.

A kislány nem sokat teketóriázott, rögtön bekapta a rágót. Élvezettel rágni kezdte, és szinte azonnal boldog mosoly terült el az arcán.

- Finom pacal ízű – motyogta tele szájjal, és a dobozból még néhány golyót a kezébe rázott, és azokat is a szájába tömte.

- Most már a köret ízét is érzem – magyarázta, majd hirtelen felrobbant a feje.

- Hupsz – lepődött meg Fred. – Váratlan mellékhatás.

VÉGE